Idén
az őszi kollekciókban mindenhol a barna tombol. De mi van akkor, ha Én
nem szeretem a barnát? Persze ez így nem teljesen igaz, a barnát, mint
színt szeretem, csak nagyon ritkán viselem. Emlékszem 13-14 évesen
csakis föld színeket hordtam, azok voltak a kedvenceim. Még most is
fülembe csengenek olyan megjegyzések, hogy öreges vagyok. Igazuk
lehetett osztálytársaimnak, egy fiatal lány igencsak “unalmas”látvány
lehetett ezekben a színekben.
Azóta sokat változtam, ma már csakis sportos megjelesében vannak ilyen
színű cuccaim. Rá kellett jönnöm, hogy elegáns öltözetben ez a
visszafogott földszín nem az én világom.

Nemrég
kezembe akadt Stehanie Nossis színterápiáról szóló kis könyve. A könyv
nagy segítségemre volt abban, hogy megfogalmazzam azt, amit én
ösztönösen éreztem a barna színnel kapcsolatosan. Rájöttem, hogy a
biztonságot sugalló, stabil, kitartó, szorgalmas embertípus negatív
tulajdonságai azok, amikkel én nem tudok azonosulni: azaz a
konzervatív, félénk és unalmas embertípussal.

Ezek az emberek azért hordanak általában barnát, hogy önmagukat
erősítsék, és azt sugallják, hogy megvan mindenük, amire szükségük van.

Nagy riktán, ha fordrászhoz megyek -különben magam vágom és festem a
hajam -előfordul, hogy a fodrász túl barnásra melíroz.Ilyenkor alig
várom, hogy lenőjjön és jön a skandináv hajszín…ez vagyok Én!

Rájöttem, hogy tini koromban védekeztem, és biztonságot kerestem.
Azért viseltem barnát, mert még nem találtam meg önmagam, kapaszkodóra
volt szükségem, mert úgy éreztem, ki vagyok szolgáltatva rajtam kívül
álló körülményeknek. Amennyiben nem tudtam volna váltani, hagyom, hogy
a szín elhatalmasodjon rajtam, az akkor annak lett volna a jele, hogy
félek a változásoktól, bármitől ami új, egyszóval mindentől, amit nem
ismerek.
De sikerült váltanom, kiszínesedtem.
Színváltásom egy tudat alatti személyiség változásnak lett a tükre.

Visszatérve
az őszi divathoz: most mindenki barnába fog öltözni? Úgy érzem sokan
divattól függetlenül is hajlamosak ebbe a biztos színbe kapaszkodni,
mert tudat alatt érzik a biztonságát. Mivel a barna a praktikus, józan
gondolkodás szimbóluma, sokan sokszor viselik- ha nem is tudatosan –
akár egy cipő, egy táska vagy ékszer formájában.

Alacsony társaim közül sokan nem merik bevállalni a lapos cipőket. Én
azok közé tartozom, akik inkább a lábukra vigyáznak, mintsem azzal,
hogy mit szólnak a többiek.
Életvitelemnek megfelelően az évek során sikerült különböző évszakoknak
és alkalmaknak megfelelően több stílusú lapos cipőt beszereznem. A
divat itt is nagyon a kedvembe jár, mert napjaink széles választéka
megkönnyíti a beszerzési lehetőséget. Évekkel ezelőtt egy jobb lapos
cipőért külföldre kellett menni, mert hazánkban reménytelen volt a
kínálatban bizonyos típusokat megtalálni.
Nekem a cipő olyan, mint az ékszer, öltöztet. A színes darabokhoz
mágnesként vonzódom. A nők zöme viszont sokkal praktikusabban
gondolkodik, megragadnak a fekete mellett, mert az mindenhez hordható.

Sokszor, ha csupa feketébe is öltözöm, biztos, hogy a végén színes
cipőt veszek fel. Kedvenc darabom a narancssárga lapos cipőm, amit
tavasszal narancssárga harisnyával vettem fel. Sok ember tekintetén
láttam, hogy meghökkentek, mert optikailag olyan volt, mintha nem lett
volna rajtam cipő. A látvány elég hatásos volt!

Ennek
egy másik variációja a zöld virágos fekete cipőm. Ahhoz, hogy ez a cipő
érvényesüljön, ahhoz az öltözetemet jól meg kell válogatnom. A legjobb,
ha ugyanolyan élénkzöld harisnyával veszem fel. Nagyon jó a countrys
stílushoz is, de akkor vastag harisnyát veszek hozzá, vagy csíkosat.
Azzal igazán vagány!

Nagyon
szeretem a pántos fekete textil cipőm, amit már legalább 6 éve vettem.
Még most is remek állapotban van, olyan mintha új lenne. Főleg akkor
hordom, ha egy kicsit kislányosra akarom venni a fazonom, vagy keleties
hatást akarok elérni.
Ez az én joly jokerem.
Mindig tudnám hordani!

Jó, hogy már nemcsak a spanyoloknál divat a balettcipő fazon. Náluk,
ahol kedvelt ez a nőies fazon ott persze az alacsony nők is ezt
hordják!!! Most őszre egy halványlila hasított bőr és szatén szalaggal
díszített változatát még nyár elején vettem kiárusításban. Úgy érzem ez
illik igazán a mostani romantikus összeállításokhoz.

A klasszikus fekete bőr cipő valóban elengedhetetlen darab a ruhatárból.
Legkényelmesebb változata számonra a bebujós gumitalpú papucs cipő. A
már státusz szimbolumót képviselő velúr fazon strasszal díszített
csattja ugyan eleganciát sugall, de én simán hordom nappalra.

A kis fekete cipőm nőies változatában van egy kis vagányság: a kígyóbőr
utánzatú bőrtalpú cipőm orra ködvágó. Mivel elegáns, bárhova felvehető
és messziről látszik rajta, hogy igényes darab.
Sajnos a bőr cipők orra, talpa, sarka kevés hordástól is kopik, elvékonyodik.

Az elegáns cipőkről tudni kell, hogy azokat nem mindennapi
használatra tervezik, kíméletre szorulnak, mint minden finom tárgy. Nem
árt, ha több pár van belőle!

Igaz, már vége a nyárnak, de muszály bemutatnom kreacióim, amiket most nyáron viseltem.
Mint minden, a kiegészítők is akkor jók, ha helyhez, aklalomhoz illően
– és persze évszaknak megfelelően- tudjuk kezelni, viselni őket. Vannak
kivételek, amikor egy divat, egy új trend beletúr a megszokott kis
rendszerünkbe és új értelmet, új hazsználati funkciót talál ki bizonyos
tárgyaknak.
A testékszer erre a legjobb példa.
A bizsuk világában mindenki megtalálja magának a számára kedves
darabot. Én régóta szeretem a különböző anyagból készűlt, jó formájú,
jó színű bizsukat. Igaz, a komoly daraboknak az áruk is húzos, de én
nem feltétlenül a drága darabokra bukom, hanem inkább azokra, amikben
van valami extra. Szeretem, ha stílusban, színben variálatók. Általában
nem egy meghatározott darabhoz veszek kiegészítőt, hanem ha meglátok
valami érdekeset- mondjuk jó áron – megveszem.
Majd lesz hozzá ruha alapon…

Pár évvel ezelőtt készítettem ezt a szép nagy kalcedon kövekből
összeállított egyszerű nyakékemet. Később csínáltattan hozzá ezüstből
egy gyűrűt. A gyűrű kövét külön vettem, akkor, amikor éppen láttam egy
szép darabot egy kövesnél.

A csontból készűlt tárgyaim egyenként szedtem össze. Volt egy hely,
ahol a lánc tetszett meg, aztán jött a karkötő és végül persze kellett
egy egyszerű vastag csont gyűrű is a kollekcióhoz. Ezek örök darabok,
nem igazán mennek ki a divatból.

A gyöngy viszont nagy divat lett. A városban is gombamód szaporodnak a
gyöngyöket kínáló kis üzletek. Nyáron annyi inspiráció ért, hogy
készítettem is egy pár dolgot belőlük. Most elsőnek egy üveggyöngy
színkavalkádot mutatok be, mert ez lett a kedvencem. Imádom a darabot,
mert elegáns és vagány. A cseh csiszolt üvegek egyszerüen
verhetetlenek…

Azonban a mattban is van szépszég. Véletlenül szerettem bele ezekbe a
hosszúkás műanyag gyöngyszemekbe. Rájöttem, hogy végtelen variációs
lehetőséget kínál mind a felfűzése, mind a színösszeállítása.
“Szerencsémre” találtam itthoni készletemben karkötőt és gyűrűt is,
amit tudok vele párosítani…

Én nem félek hordani ezeket a darabokat. Sőt, volt már olyan esetem,
hogy egy buszmegállóban egy hölgy azért szólított meg, mert nem bírta
magába folytani azt, ami a szívén volt: ” Ne haragudjon Hölgyem, hogy
megszólítom, de, ugye ez kalcedon?.. Annyira gyönyörű!…”-mondta ezt a
kék láncomra.

Mint, ahogy már előző részben említettem, most a saját táskáimat fogom
bemutatni nektek. . . Vigyázz, a táskák mérete sokszor divatfüggő,
ezért nem árt, ha időnként szert teszel új darabokra.

Tavaly
beleszerettem egy nagyméretű csíkos vállra akasztós vászontáskába, ami
annyira hozzám nőtt, hogy még télen is hordtam. A darab igen praktikus,
mert belül a több különálló rekeszbe jól elférnek a kisebb holmik. Sőt
mi több, bevásárlásra is alkalmas, mert óriási az űrtartalma. Különösen
azért kedvelem, mert a csíkos színösszeállítása jól variálhtó sok
cuccal.

Ennek egy finomabb, mondhatni elegánsabb változata a mustársárga vállra akasztható, selyem hatású indiai táskám.

Nehéz volt a választás, mert jobbnál jobb színösszeállításokban
kapható. Én maradtam ennél a változatnál, mert ez egy aránylag semleges
és egyben elegáns színkompozícíó. Mivel útálom a sok műanyag szatyrot,
ezért ezt szoktam magammal vinni vásárláshoz. Praktikus is, mert
könnyű, pont jó a mérete, és összehajtva kis helyen elfér.

Van
azonban egy valódi ritkaságom is. Tavaly Rodosz városában egy
szőnyegesnél találtam rá. Maga a textil helyi kézimunka, amit
feltoldoztak táskának. Számos más variáció is volt erre a témára. Egy
csomó időt töltöttem az üzletben – családom legnagyobb bánatára – mert
nem tudtam választani! A kézimunkák, amiket felhasználtak táskáknak,
mind különlegesen szépek voltak. Választásom végül erre esett, mert ez
a maga nemében modern és ez illik hozzám a legjobban. Fekete ruhával
kifejezetten elegáns. Már kipróbáltam!

Egy másik kedves, minden szezonban hordható, puha retikül fazont egy
barátnőm készíti. Ennek az egynek a formája annyira más, mint amiket
különben tervez, hogy rá is kérdeztem, miért csak egyet csinált ebből a
típusból. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta:” azért mert a magyar
nők nem kedvelik…”
Lehet, hogy nekem beugrott egy régi skandináv
emlék (Marimekko?!) és láss csodát, náluk tényleg van ilyen fazon.
(lásd korábbi cikkem ) Biztosan véletlen az azonosság, mert barátnőm
nem a netről szedi fazonzait.
Én viszont úgy érzem ösztönösen nyúltam a darab után… mert hozzám ez való!

Ki
ne hallott volna már a dekoltázs szóról. Azt talán kevesen tudjátok,
hogy a francia décolté (magyarul gallértalan) kifejzés a nyak/váll
fedetlenségre, mint jelenségre utal. Ez a kitárulkozás napjainkban
elsősorban a nők kebleinek mutogatására irányul.
A “fedetlenség” mértéke viszont évszázadok alatt állandó változott, hullámzott a puritanizmus és a vad változatok között.

Sajnos
képem nincs erről, de olvastam, hogy egy korai extrém változat volt a
“sátán ablakának” hívott köntös, amit a 14. században burgundiában
viseltek. Ez egy igencsak pikáns viselet volt, mert ugyan a felső része
összeszűkűlt, de válltól derékig teljesen nyított volt és egyáltalán
nem takarta a női mellett. Sőt a push-up sem új, mert a kilátszó
részeket még mesterséges töméssel meg is nagyobbították és felnyomták.
Volt egy másik változat is a 15 században, amikor a ruhadarabon a
mellnél “ablakot” vágtak, ahol semmi más nem látszott ki, mint a
mellbimbó és udvara. Hát nem erotikus? Merne valaki, most így
közlekedni az utcán!
Félreértés ne essék, ez nem a kurtizánok divatja volt!

Napjaikban már olyan messze mentünk a szexuális jegyek erős
kihangsúlyozásában, hogy sokszor az jut eszembe: lehet-e még fokozni?!
Mielőtt Te döntenél a dekoltázsod mélységéről, a melltartó
kiválasztásáról, nem árt, ha a mindenkori divaton túl, figyelembe
veszed életkorodat, testalkatodat és nem utolsó sorban az egyéníségedet.

Egy
valódi sztár tervező mesterségbeli tudása abban áll, hogy magas szinten
képes kihasználni a nők sejtelmes vonalát, különösen az erotikát
sugalló, fedetlen testrészeit. Azonban az ilyen ruhák gyenge másolatai
eltorzítják az arányokat és rossz helyre rakják a hanysúlyt. Olyan,
mint amikor egy valódi műtárgyat lemásolnak. Pont a lényeg, a lélek
vész el a műből. Ez a ruháknál is így van. Nyáron, amikor mindenki
kitárulkozik, előkerülnek a kivágott ujjak és a mély kivágások sokan
nincsenek tisztában azzal, hogy egy rossz anyag, vagy egy gondolatnál
vastagabb pánt mennyire elronthat egy ruhát és annak összhatását
rajtunk. Az olcsóságnak meg van az ára: a silány kivitel egyáltalán nem
fogja felkelteni a nő erotikus kisugárzását. Az olcsóságnak is megvan a
maga szimbólikus tartalma.

A finomság mindig az apró részletekben van! A férfiak is érzik mi a
finom, mi a nemes. Egy tökéletes ruhában nem véletlenül érezzük jól
magunkat – a különlegesség érzését a jó arányok, az anyag gazdagsága,
finomsága és nemessége válltja ki.
Ezen nem szabad spórolnunk. Főleg, ha még erotikusak is akarunk lenni!!!

Amit Magyarországon csak keresgéltem, azt Koppenhágában megtaláltam,
mivel ott, személyiségemnek megfelelően alakíthattam ki stílusomat.
Dánia a legjobbkor lépett az életembe. A skandináv divat, nagy
szerencsémre máig az, amivel teljes mértékben azonosulni tudok..
Ott találtam rá első kedvenc boltjaimra és ott szerettem bele
Marimekkoba, egyik kedvenc márkámba. Végtelenül nagy öröm volt számomra
látni azokat a fantasztikus színes pamut ruhákat, a sok vászon táskát,
az egyszerű, szép formákat. Nálunk akkor még dúlt a szocializmus,
hódított az NDK és CCCR design és mindenki színtelennek tűnt. Ha netán
valaki mert színesen öltözni, azt jól lecikizték. Emlékszem,
hetedikben, nyolcadikban én is csupa drappot és barnát hordtam, mert
nem mertem mást felvenni, nehogy a többiek megszóljanak.
Dániában ennek vége lett. Tomboltam a színekben. A nagy rátalálásnak
azonban volt egy bökkenője, anyagilag ki voltam szolgáltatva
szüleimnek. Sajnos számukra az árak fontosabbak voltak mintsem, hogy
nekem design ruhát vagy táskát vegyenek.

Marimekko azért a legnagyobb szerelmem, mert valóban design és nem is
akármilyen: finn design!!! A fiatalos, bohókás és színes mintáikban az
a fantasztikus, hogy azt egyszerű formákkal párósítják.
(Én akkor már annak is örültem, ha egy kis piperetáskát kaptam, mert az sem volt olcsó.)

Mai napig emlékszem, hogy klasszikus darabjaik egyike az a vászontáska,
amit 1971-ben terveztek és még most is gyártanak. Mára ugyan bővült a
kollekciójuk számos modern darabbal, de még most is hódit táskáik terén
az egyszerű “bevásárló” szatyor fazon.

Ez persze nem olyan magyaros értelemben vett szatyor, hanem egy
különleges jelenség, ami újraírta a vászontáska tervezés és gyártás
történetét. Ennek a cégnek köszönhetően Kelet-Finnország kis városa,
Sulkava lett az a hely, ahol a vászontáska gyártását sikerült
tökétletességre vinni.

Igen, Ők a vászontáska gyártásban az etalon, akik magas művészi értéket
képviselő design termékeiket képesek voltak az évek során magas
technikai szaktudással is párosítani. Ez az, amit a mai napig imádok a
termékben…azt, hogy egyedi és tökéletes…egyszóval műalkotás…
Következő témám a saját kollekcióm darabjairól szól…

Bevallom, most sokkal toleránsabb vagyok a SARKAKAT illetően, mint
régebben. Megvan ugyan a véleményem arról, aki nem ápolja a lábát, de
legalább már nem undorodom a látványtól.. Gyerekként annyira taszított
egy ápolatlan láb vagy egy retkes sarok, hogyha az éppen egy
ismerősömet éríntett, akkor egy világ dőlt össze bennem.

Szerintem egy ápolt személy az tetőtöl-talpig kell, hogy adjon magára. Ha, valaki nem ad a sarkára, akkor az nem igényes.
Beszédesen lefordítva: ne csak arra adj, ami látszik.

Az viszont kritikán aluli, amivel nyáron az utcán lehet találkozni. Van
olyan látvány, amit leírni sem merek, mert a gyomrom felfordul. Ezek a
borzalmas lábak mind az utcán sétálnak, és csöppet sem zavartatják
magukat! Az ne nézzen rá, akinek nem tetszik-mondanák!

Az ápoltság igényét illetve annak szintjét alapvetően mindenki
otthonról hozza. Látom lányaimon, hogy Ők még adnak magukra, sőt nagyon
is!! Felfedezik testüket, formázzák körmüket, próbálgatják a lakkokat
és reszelik a börkeményedéseiket.

A tökéletességre törekszenek.
 És ez
így is van rendjén.

Aztán, ahogy múlik az idő, jönnek a divatos, de rossz cipők, a
lábfájások, a bütykök és a keményedések. A párválasztás után hirtelen
mindenki kezd leadni igényességéből.. Úgy érzem ez a tömeg jön velem
szembe a villamson, a buszon és a mertón. Mindenhol…

                                    A tömeg sajnos nem ad magára!!!!

Minden évben a legfrissebb trendeknek megfelelően “aktualizálom” őket.

A legjobb darabjaimtól nem válok meg, mert azt tapasztalatom, hogy
mindig minden újra divatba jön.

A
retronál az eredeti, régi darabokban látom az értéket. Kis foncsoros
üvegű fekete keretem kemény darab.

A retrosok sajátos hangulatuk miatt nem mindenhez hordhatók, de az
újonnan vett Audrey Hepburn stílusú darabom majdnem minden alkalomra
jó, mert semleges és főképpen kényelmes.

A totál átlátszó merész, kék üveges Chanel koppintás ugyan dögös, de
szerintem nem annyira praktikus, mint amilyennek kinéz.
 Ennél a
darabnál bedőltem, mert az olcsósága csábított el.
Arról nem is beszélve, hogy a sportossága és a színe miatt elég kötött!

A legdrágább darabom egy eredeti Ray Ban-t idéző, aranyozott rátétekkel
kombinált fekete keret. Ez a dögösen domináns darab szinte ékszerként
viselkedik, ezért vigyáznom kell, mit veszek fel hozzá.

Erre a szemüvegre valóban azt lehet mondani, hogy öltözetet….

Évek múltak és bizonyos helyeken szinte hemzsegnek a hamis márkajelzésű
pólok, parfümök, de ez mit sem zavarja az arra áhitozó magyar vevőket.

Az ilyen termékekre specializálodó kereskedők ma is jól megélnek a sok
hiszékeny emberből…

Ami engem illet, hiába voltam tisztába ezeknek a termékeknek az
eredetével, én is elcsábultam már párszor. Régebben nagy szám volt a
Gucci, ezért már húsz évvel ezelőtt is keményen hamisították.

Pár éve azonban bünteleneül piacra dobtak hihetetlen mennyiségú Louis
Vuitton táskákat és kiegészítőket.
Fel is hördült a világ!
Ez még nem
lenne baj, mivel még Vuittonék sem ágáltak ellene. Szerintük jó reklám a cégnek. A baj ott kezdődik, hogy a kópiák zöme nagyon
silány minőségű!

Első körbe én is bedöltem ennek az őrületnek, vettem is gyorsan egy-két
darabot, de aztán ellenáltam a csábításnak, mert rájöttem, hogy
bosszant az igénytelenségük.

Sikerült viszont beszereznem néhány jó kópiát. Ezek számonra inkább
kordokumentumok, mint jó tárgyak.
Egy “Dior” illetve egy “Prada” táska
jelenleg a hamisítványsorozatom darabjait gazdagítják.

Pár évvel ezelőtt szert tennem egy szép elegáns Gucci jelzésű órára, amit
persze alaposan megvizsgáltam, mielőtt kiadtam volna érte a pénzt! Már ott tart az ember, mint a képvásárlásnál. Ha valamit gyanusan olcsón akarnak eladni , ott reflexből felmerül bennem a hamisítás kérdése.