Párizsban a francia tervezőket kell keresni, mivel szerintem minden ország a legjobban a saját tervező körének nyújt lehetőséget a bemutatkozásra.
Amikor elindultam, hogy felfedezzem a várost elhatároztam, hogy nagyon célratörő leszek, mert különben sosem jutok a végére. Igy mindig ott nézegettem a divatot, ahol éppen jártam. Volt, hogy a Szajna partján a könyveseknél bogarásztam a régi női magazinokat, de volt, hogy a múzeumok képgyűjteményét szemlélve fotózgattam az elmúlt idők ruháit, mert kortörténeti szempontból valamikor még hasznomra lehetnek.
Nem kellett sok erőfeszítést tennem annak érdekében, hogy nagy tervezők bemutatótermét felfedezzem. Mondhatnánm beléjük botlottam. Nagy élmény volt Kenzo három emeletes épületében bolyongani és csodálni a szép anyagokat és a valóban minőségi munkát.
Ha Párizs, akkor feltétlenül be kellett nézem a LV-hoz. Maga a hely és árukészlete a luxusvilág szimboluma, a presztizsek presztizse és egyben a nagy átverések helyszíne. Kevés olyan márka van, ami ennyire a sznobokra alapozza hírnevét. Azért, hogy minnél jobban gerjesszék a vásárlást, most művészekkel terveztetik a táska és cipő kollekciójukat. Francia barátnőm mesélte, hogy egyszer arra sétált, és japán lányok pénzt ajánlottak fel neki, ha bemegy és vesz a nevére kb 10 táskát. A japán lányok egyenként már kimerítették a keretüket….hát ennyit a LV lázról…Barátnőm egyszerűen bolondnak nézte őket. Fel sem fogta mire kérik őt fel! Ezt a márkát már rég nem a finomságáért, praktikusságáért veszik az emberek, hanem már gyűjtői kategória. A ruhákat nézegetve inkább a poén, a vagány megoldás és merészség jutott az eszembe.
Valahogy nekem nem jön össze a megcélzott réteg és az ár…
Majd jött a Bon Marché, ami egy art deco meglepetés volt a javából…és jött az illatgűjtés öröme is. Serge Lutens, L’Artisan Parfumeur, Sisley-Foir de Lune -je sokkal izgalmasabb volt számomra mint Dior agyonreklámozott parfümje. A Bon Marché art deco pultjain élvezkedhettem a szebbnél szebb csomagolásokban. Az épitészetileg is izgalmas áruház alsó színtjén a legkülönlegesebb, legizgatóbb -itthon sosem hallott luxus francia parfünkínálatot láthattam és próbálgathattam.
A régiségek közé is sikerült betekintenem . Párizsban nincs turkáló láz, “turkálokat” egyáltalán nem találtam, csakis outletek vannak vagy olyan régiségekre szakosodott üzletek, ahol Vintage darabokat árulnak. Csak most, jó pár év távlatából, műkereskedelmi és divattörténeti rálátással tudom igazán értő szemmel szemlélni, értékelni ezeket a “használt” holmikat. Nagy élmény volt!
Párizs után – 1 rész
2008 június 2. | Szerző: ketibredso
Párizsban a francia tervezőket kell keresni, mivel szerintem minden ország a legjobban a saját tervező körének nyújt lehetőséget a bemutatkozásra.
Amikor elindultam, hogy felfedezzem a várost elhatároztam, hogy nagyon célratörő leszek, mert különben sosem jutok a végére. Igy mindig ott nézegettem a divatot, ahol éppen jártam. Volt, hogy a Szajna partján a könyveseknél bogarásztam a régi női magazinokat, de volt, hogy a múzeumok képgyűjteményét szemlélve fotózgattam az elmúlt idők ruháit, mert kortörténeti szempontból valamikor még hasznomra lehetnek.
Nem kellett sok erőfeszítést tennem annak érdekében, hogy nagy tervezők bemutatótermét felfedezzem. Mondhatnánm beléjük botlottam. Nagy élmény volt Kenzo három emeletes épületében bolyongani és csodálni a szép anyagokat és a valóban minőségi munkát.
Ha Párizs, akkor feltétlenül be kellett nézem a LV-hoz. Maga a hely és árukészlete a luxusvilág szimboluma, a presztizsek presztizse és egyben a nagy átverések helyszíne.
Kevés olyan márka van, ami ennyire a sznobokra alapozza hírnevét. Azért, hogy minnél jobban gerjesszék a vásárlást, most művészekkel terveztetik a táska és cipő kollekciójukat. Francia barátnőm mesélte, hogy egyszer arra sétált, és japán lányok pénzt ajánlottak fel neki, ha bemegy és vesz a nevére kb 10 táskát. A japán lányok egyenként már kimerítették a keretüket….hát ennyit a LV lázról…Barátnőm egyszerűen bolondnak nézte őket. Fel sem fogta mire kérik őt fel!
Ezt a márkát már rég nem a finomságáért, praktikusságáért veszik az emberek, hanem már gyűjtői kategória.
A ruhákat nézegetve inkább a poén, a vagány megoldás és merészség jutott az eszembe.
Valahogy nekem nem jön össze a megcélzott réteg és az ár…
Majd jött a Bon Marché, ami egy art deco meglepetés volt a javából…és jött az illatgűjtés öröme is. Serge Lutens, L’Artisan Parfumeur, Sisley-Foir de Lune -je sokkal izgalmasabb volt számomra mint Dior agyonreklámozott parfümje. A Bon Marché art deco pultjain élvezkedhettem a szebbnél szebb csomagolásokban. Az épitészetileg is izgalmas áruház alsó színtjén a legkülönlegesebb, legizgatóbb -itthon sosem hallott luxus francia parfünkínálatot láthattam és próbálgathattam.
A régiségek közé is sikerült betekintenem . Párizsban nincs turkáló láz, “turkálokat” egyáltalán nem találtam, csakis outletek vannak vagy olyan régiségekre szakosodott üzletek, ahol Vintage darabokat árulnak. Csak most, jó pár év távlatából, műkereskedelmi és divattörténeti rálátással tudom igazán értő szemmel szemlélni, értékelni ezeket a “használt” holmikat.
Nagy élmény volt!
Oldal ajánlása emailben
X