Piros vagy fekete?

2008 január 20. | Szerző: ketibredso |

Nekem sem volt könnyű döntésem a pénteki Bál alkalmával, amikor az utolsó pillnatban kb 10 perc alatt kellett átkomponálnom a már egyszer elkészített , kitalált image-om!

                          Van ilyen, még Engem is lehet befolyásolni-végső soron!

Annyira megörültem, amikor pár nappal ezelőtt ,teljesen véletlenül, ráakadtam erre a szép tisztaselyem ruhára- mondanom sem kell a szokásos jó kis turkászásom során-, hogy kő kemény ezerötszáz forintért meg is vettem. Már előre láttam magam, milyen pompásan fog ez menni  szőke hajamhoz. Az ihletet a 40-es 50-es évek báli ruhái adták. Lehet, hogy pár éve ez porosnak hatott volna, de most abszolút trendinek éreztem a ruhát.

A színe meg teljesen lenyűgözött.

Előszőr csak egy selyem, aranyos sárga masnival dobtam fel, de a nyakát hol felhajtva, hol leengedve, eredeti formájában próbálgattam.

Amikor úgy éreztem, hogy ezt még lehetne tovább fokozni, vettem alá egy általam készített hosszú fekete tüll szoknyát, amire oldalt egy sok rétegből álló külön darabot  illesztettem. Ahhoz, hogy ez a dús tüll érvényesüljön, féloldalasan felhúztam a ruha alját és a derékvonalon rögzítettem.

A derekam kihangsúlyozására elővettem egy frakkhoz hordott – ez esetben piros  fényes selyem derékkötőt, ami még pikánsabbá tette a ruhát.

A látvány elengedhetetlen része a hosszú fekete velur kesztyű. Erre persze feltétlenülvagy egy díszes, nagy gyűrűt kell húzni, vagy adott esetben kartötőt , ami a nyakékhez passszol.

A cipő  ugyan nem nagyon látszik, de a telitalpú fekete lakk cipőm most direk jól jött, mert a ruha kicsit hosszú volt, és ezzel a talp magassággal szerencsémre még a felaljazási gondjaim is megoldódtak. 

 A környezetemre való tekintettel végül

is egy ujjatlan hosszú fekete ruhában mentem, amire egy álló nyakú, régi ripsz bolerót vettem. A poén, hogy  felülre rávettem a tüll szoknyát, rá a masnit , amit még egy szép brossal feldobtam. A sok fekete megtöréséhez egyik látványos szép többsoros citrin nyakékem találtam megfelelőnek.

Kárpotlásképp a ruhacsaréért, a következő meglepetés ért az est folymán. Egy idős, műtárgyakat kedvelő és egyben gyűjtő hölgy közvetítő útján megkörnyékezett és meg akarta tudni, hol lehet ilyen nyakéket kapni.

Őt most  pont úgy elvarászolta a lánc szépséges fénye, mint anno engem.

Ezt is szerelem hívják…