ACouture Aranykora- azaz The Golden Age of Couture

2007 november 20. | Szerző: ketibredso |

 Csak felsőfokon tudok a weboldalról nyilatkozni és mindenkinek ajánlom, akit érdekel a divat.

A tervezőkről szóló időrendi táblázatot böngészem. Elképesztő az a  fantasztikusabb információ  ami  rám zúdul.  Kattintgatok és olvasgatom az okosságokat.

Sokszor elgyengülök, mert eszembe jut, milyen  szép dolgok készűltek annak idején.

Igaz, akkor a világ másképp működött. Voltak a tervezők, akik az egyetemes trendeket alkották, és voltak a varroknők,  akik az éppen aktuálisan megjelenő divatlapokból másolták a fő motivumokat.

                             Akkor még egyfajta szigorú rend uralkodott. 

A nappali ruházat alatt  együttesek azaz kosztümöket értettek- ennek is volt egyszerűbb és  elegánsabb változata, majd jöttek a délutáni ruhák, a kokték ruhák az 1920 évektől, amit napjainkban  ” a kis fekete”-nek hívunk( anyagában: taft, szatén, shiffon és gyapjú  kesztyű és kis kalap kíséretében) Az igazán nagy ötleteket a fél-estélyik,  a  rövid valamit  hosszú estélyik alkották a tervezők részére.

A legutóbbinak is több válfaját különítették előírásoknak megfelelően- azaz amit a dress code- megkívánt: (fogadás, bál, opera vagy színház szerint) lehetett  hosszú estélyi, nagyestélyi valamint gála ruha. Az esküvők mindig kiemelt helyen szerepeltek

Nem volt lazaság mint napjainkban.

Emlékszem, nagynéném is állandóan hajtogatta, mi illek, mi nem, mit mivel kell felvenni, különben közönségesen néz ki az ember.

Hol van már ez a világ.

Szerencsémre a váltás az  Én időmben lépett be,  amikor a tervezőket az utca emberének öltözete kezdte inspirálni. Ma már minden, mindennel hordható.
( Csak a nagyon proccos, hivatalos helyeken van dress-code, amit illik betartani.)
A mostani művészi termékek mondthatni egy egy pillantot örökítenek meg, egy egy
felbukkano jelenség kerül a tervezők asztalára.

Háloszobám falán őrzök egy kalapot Anyától. A kiállítás fényképeit böngészve vettem észre, hogy ez a kalap azonos Dior 50-es évek szalmakalapjával.

Ez igaz nem Dior, de fényes bizonyíték arra, mennyire utánoztak a készítők. 

A kis blézer, a karcsúsított, speciális bevont gombos változat még mai is ihleti a tervezőket. Ez a szűrke  a saját ruhatároamból való, de kísértetiesen hasonlít a Dior fazonhoz.

Imádom az alsószoknyákat. Nagyon nőies darabok. Kiment a divatból, mert nem a dolgozó nőknek találták ki. Szerencsére kevésbé kényelmetlen variációkat a mai napig lehet hordani. 

És végre visszajött az ötvenes évek szép kis körömcipő változata. Roger Vivier cipőtervező az ötvenes években a Diornak dolgozott. a NEW LOOK hoz elengedhetetlen volt a szép körömcipő, mert a tekintet a lábra vetődött, a bokára…
Mejlelent   a stiletto fazon és számos sarokvariáció, mint a comma, azaz veszző. A barackszín  Roger Vivier  eredeti 1960 készült cipője, a pöttyös cipő viszont saját tulajdon, amit kb 10 évvel ezelőtt vettem Budapesten. Akkor még nem tudtam, hogy ez egy utánérzés, csak nagyon megszerettem.

Az elmaradhatatlan kiegészítője a kornak, a kesztyű , most jön megint divatba jött. Szerencsére  hosszú változatban, mint azelőtt…, tehát akinek a szekrénye mélyén még megvan az eredeti, bátran felhúzhatja. Nagyon divatos lesz…

Ilyenn finom és jó kidolgozásokat  már nem is nagyon látni, a márkásakat meg nagyon drágán adják.