Telitalp mindenkinek?

2007 május 7. | Szerző: |

 És lám, az idén nincs olyan divatlap, ahol ne a magasított talpú cipők elképesztő variációit látnám.

Gyerekként már éreztem, hogy ezeknek a cipőknek  üzenetük van, de hogy az nem a  praktikum volt,  az biztos, főleg a holdjáró cipők esetében.

De ki ne dölne be egy új divatnak?

Ha nagyon akarnám, még elő is tudnám bányászni saját hetvenes évekbeli példányomat, amit a ballagásomon hordtam. Persze akkor előszőr és talán utóljára. Emlékszem: fehér lakk volt és az akkori divatnak megfelően magasított talpú.

        Ahogy ezt leírtam, érzem az idő múlásának a lenyomatát cipőimben…

 Ennek legdurvább változata, amikor szülők féltve őrzik gyerekeik első kis topánkáit, sőt van aki kocsija visszapillantó tükrét sem rest díszíteni vele.

Belenéztem szekrényem cipőkínálatába.
Látom, ahogy kirajzolódik eddigi igényem, stílusom, anyagi körülményem és izlésem változása. Gyerekként azért imádtam  nagymamám szekrényében kutatgatni és elővenni cipőit, mert akkor még voltak kifejezetten olyan darabok, amiket csak vasárnaponként hordott. Nagypapám, annak ellenére, hogy nem volt pénzes ember, egy dologra nagyon adott: amikor cipő kellett neki, akkor évszaknak megfelelő, valódi bőrből, ruhájához színben passzolót  készítetett magának.

Az új cipő pulzáló ereje  a fogyasztói társadalmunknak egyik legfontosabb terméke !
Minden szezonban van egy fazon, ami a feltétlen a “kell “kategoriába esik, ez izgatja  fantáziánkat és addig járunk utána, mig személyes vágyunk tárgyát meg nem szerezzük. A  nők zömét nem  érdekli a  kényelem és a  praktikum.
Nem is tudják, hogy egy igazán jó és szép cipő, az úgy illeszkedik az ember lábára, akár a kézre a kesztyű.  Ha vásárolunk, már meg se szagoljuk  kiszemelt  tárgyunk illatát,  pedig az sokat elárúl minőségéről.

Mindig izgatott az, hogy a nők miért imádják a hordhatatlan magas sarkakat. Már tudom, azért mert  a magas sarok a férfiakban  csodálatot vált ki.

      

                          Átvitt értelemben a magas sarok “magasra” emel !

       Sexuálisan lenézhetünk a férfira, választhatunk.
Carry Bredshow  nem hiába villog a Sex és New Yorkban Manolo Blahnik magas sarkú  cipőiben. Az  “sexi”.
Ő aztán ezt igazán tudja…
De itt megoszlik a nézőpont: legyőző vagy legyőzött lesz-e az illető ?
Egy biztos, pózólás nélkül lehetetlen benne megmaradi.
Az ember melle önkéntelenül kidomborodik, a boka vékonynak látszik.
Olyanná válunk, mint aki éppen ki akarna bújni a cipőjéből.

Az erotikus pont azonban mindig véltozott. Érdekes, hogy a 30-as 40-es években napközben csakis zárt orrú cipőben volt illő utcára kimenni. Az a nő, aki nyitott orrú cipőben ment ki az utcára, az már a nem tisztességes kategoriába esett.

Az 50-es évek erotikus pontja a sarokra fokuszált. Korabeli amerika filmek dívái hordják a legszebb
példányait ennek a típusoknak. Újjabb áttörést jelentett, amikor a nők sarkára irányulhatott a figyelem, vagy amikor teljesen lemesztelenedett a láb és papucsban lehetett az utcán járkálni…Ennek hétköznapi példája napjaink vietnámi paucs mániája. Valamikor ezt csakis a standolásnál hordták a nők.

De itt óvakodni kell, a legkegyelenebb látvány, ha egy ápolatlan női láb!

Az etikai kódexek lazulásával  ma már eljutottunk oda, hogy senki nem hökken meg azon, ha vendégségbe edzőcipőben jelenünk meg, vagy éppen csizmába egy opera előadáson.

Nincs olyan nő, aki legalább egy abszurd darabot ne rejtene szekrénye mélyén.

 Személy szerint én nem vagyok egy sexi típus, ahogy a cipőimen végigtekintek.
Egy biztos, szeretem a rafinált megoldásokat, a figyelemfelkeltő sarkakat!
Egyik kedvencem a vessző  sarkú cipőm!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!