Vidám lábak

2006 november 13. | Szerző: ketibredso |

Ahogy jön az ősz, majd  a tél,  az emberek elkezdenek szűrkülni. Nézem a lábakat és  nem  látom  azt a színességet, amit a harisnyások kínálatában már fel lehet lelni.

Mondhatom, hogy szerencsés alkat vagyok, mert nekem sikerült  lefaragnom előítéleteimből, rájöttem, hogy  harisnya téren is fontos a kreatív megjelenés. Csupán limitált fantáziák az, ami nem tudja  befogadni a tervezők által , évről évre, egyre erősebben feszegetett határokat.

                                   Nekem a láb egy önkifejezési eszköz.

Szerintem nem  számit, hogy egy  női láb vékony, duci, rövid, vagy hosszú,  valójában egyéníségtől függ, hogy ki , mit mer  felvenni, azaz ki mer eltérni az átlagtól.

Ami engem illet én bizony  hordok vad színeket, csíkosat, kockásat vagy éppen  vagány mintásat.

 A magyar nők lábának átlag szürkesége engem színesedésre insprirál. Már régen kidobtam az összes vékony , testszínű harisnyáim és most a legváltozatosabb mintákra és színekre vadászok. Ha  meglátok egy jó színt, azt azonnal meg kell vennem, mert ha nem, legközelebb, amikor kellene, biztos hogy már nem lesz.

Arra azonban figyelek, hogy alkalomnak  megfelelően tudjak felvenni  minden fajtából.  Ennek érdekében van  vékony, vastag, pamut és necc vagy éppen strasszal díszített elegáns fekete harisnyám is.
Rá kellett jönnöm, hogy  soha nem szabad ítélkeznem. Erre saját példám a legjobb.

Sokáig  a necc harisnyát közönségesnek tartottam, de ma már felhagytam  elméletem. Mivel  minden  divatfüggő, én is behódoltam a neccnek.  Annak ellenére, hogy nem stílusom,  mégis vettem belőle több színt is. Rájöttem, hogy  megfelelő öltözettel elegáns mejelenést is sugározhat, csak jól kell hozzá megválogatni ruhadarabjainkat.

Persze  kedvenc harisnya típusom a nagyon vastag,  elegánsan fényes, luxus kivitelű, hátúl varrott “selyem” harisnya. Ezt a fajtát hordták  a huszas, harmincas években. Ehhez hasonló szép példányt nagyon ritkán lehet kapni, és persze nem olcsó. Ha elegáns akarok lenni,  akkor ma is ilyet veszek fel- persze feketében,  vagy valami szép csipkéset.

Nekem a láb egy olyan műalkotás, amit a cipőben teljesedik ki. Nagyon  fontos, hogy a kettő harmonikusan illeszkeddjen egymáshoz. A láb formája persze sokszor befolyásolja a harisnya színét és anyagát, de  ezt pontosan érzik azok, akiknek van is egy  kis stílusérzékük és önismeretük. 

A láböltöztetésem hangulatát persze alapvetően a feljebb viselt ruházatom szabja meg. Sokszor nem is az alakom, lábformám, hanem valami belső ihlet az, ami  egyfajta visszafogottságra,  konszolidált megjelenésre vagy éppen ellenkezőleg , extravagáns megjelenésre ösztönöz.

Ha nem kapok valami különlegeset, akkor azt megcsinálom. Kedvenc megoldásom a térd alatt elhelyezett rugalmas csipkéből készült  pánt középen kis bársony masnival, amit   bármilyen  harisnyára rá tudok húzni.

Annak ellenére, hogy személy szerint tisztában vagyok lában gyenge pontjaival, mégis felvállalom, sőt még ki is emelem színes harisnyákkal, mert szerintem az a jó, ha minden testrészünkkel békében vagyunk…