|
#24
|
|||
|
Az eladó hölgy mondogatta, hogy már rég elvitték volna,
ha valakire jó lett volna, de “sajnos”, eddig senkire nem volt jó. Felpróbáltam, és “véletlenül” rám pont jó lett. két rész egyben. Még most is inkább külön hordom a két darabot, mert úgy kevésbé sokkoló! Rájöttem, hogy egy kicsit még javítok a darabon. Nyakrészére egy színtén túrkálóból beszerzett műszörme gallért varrtam, ezáltal télen egy üde látványt nyújtó dzsekiként tudom hordani. toldást. Eredetileg igen rövid volt a szoknyarész, de nekem már vigyáznom kell a combokkal. Szerintem igen szomorú látvány, ha valakinek megereszkedik a felső combja, elkezd narancsbőrős lenni és viselője még mindig nem tud leszokni a minikről.
Ilyenkor az jut eszembe, hogy meg kell tudni öregedni, szembe kell
tudni nézni az alakunk változásával. Sokan nem kellő időben és kellő anyagi körülmények között élik ki öltözködési vágyaikat. Ekkor fodul elő az, hogy jómodú hölgyek negyven fölött próbálják kielégíteni azt a vágyukat, amit fiatalon nem engedhettek meg magunkank. Ez sajnos messzíről látszik, de erről nem igazán akarnak tudomást venni. Természetesen meg vannak győződve arről, hogy Ők jól néznek ki. Visszatérve a szoknához nemcsak megtoldottam egy másik szoknyáról levágott fényes aranyos sztrecs anyaggal, hanem fekete tüllel, bársoly szalaggal és zöld szegéllyel is megbolondítottam. Az ujját háromnegyedesre vágtam és azt is beszegtem bársonnyal és ezzel a zöld szegéllyel. szoktak lenni a megérzéseim a divat trendjeit illetően. Ami még most ódivatunak tűnő darab, az már számomra fontos, bekerül a ruhatáramba. Pár év múlva biztos, hogy divatba jön. Igy voltam ezzel a kis kockás kosztümömmel is. kapható kis bogyócskákkal. Maga az anyaga jersey, abszolút nem gyűrődik, ideális utazó ruha. Szeretem, ha valami nemcsak szép, de praktikus is. Ez a kosztüm a lehető legjobb viselet hétköznapokra. Mostható és könnyen, gyorsan szárad. A fazonja meg egyszerüen öröknek mondható. Talán egykori amerikás kiskosztüm lehet az ötvenes évekből ? |
|||