Nyáron mániákusan nézem a nők illetve a férfiak lábát és mindig
ugyanazt tapasztalom. Az emberek zöme még nem érzi fontosnak, hogy
ügyeljen a sarkára, pedig az mindent elárul…
Bevallom, most sokkal toleránsabb vagyok a SARKAKAT illetően, mint
régebben. Megvan ugyan a véleményem arról, aki nem ápolja a lábát, de
legalább már nem undorodom a látványtól.. Gyerekként annyira taszított
egy ápolatlan láb vagy egy retkes sarok, hogyha az éppen egy
ismerősömet éríntett, akkor egy világ dőlt össze bennem.
Szerintem egy ápolt személy az tetőtöl-talpig kell, hogy adjon magára. Ha, valaki nem ad a sarkára, akkor az nem igényes.
Beszédesen lefordítva: ne csak arra adj, ami látszik.
Nekem fontos, hogy a szép, ápolt lábfej ne csak a nők privilégiuma
legyen, hanem azt a férfak is érezzék magukénak. Mindig irigykedve
nézem az úszók lábát. Nekik akarva, akaratlanul ápolt a lábuk. A sok
víz jót tesz a bőrnek, finoman tartja.
Valójában Ők lennének a követendő példa, de beérem ennél szerényebb ápoltsággal is.
Az viszont kritikán aluli, amivel nyáron az utcán lehet találkozni. Van
olyan látvány, amit leírni sem merek, mert a gyomrom felfordul. Ezek a
borzalmas lábak mind az utcán sétálnak, és csöppet sem zavartatják
magukat! Az ne nézzen rá, akinek nem tetszik-mondanák!
Az ápoltság igényét illetve annak szintjét alapvetően mindenki
otthonról hozza. Látom lányaimon, hogy Ők még adnak magukra, sőt nagyon
is!! Felfedezik testüket, formázzák körmüket, próbálgatják a lakkokat
és reszelik a börkeményedéseiket.
A tökéletességre törekszenek.
És ez
így is van rendjén.
Aztán, ahogy múlik az idő, jönnek a divatos, de rossz cipők, a
lábfájások, a bütykök és a keményedések. A párválasztás után hirtelen
mindenki kezd leadni igényességéből.. Úgy érzem ez a tömeg jön velem
szembe a villamson, a buszon és a mertón. Mindenhol…
A tömeg sajnos nem ad magára!!!!
Jönnek a repedt sarkak, az ápolatlan körmök, a sebhelyes lábak, és az ilyen-olyan gombás körmök szőrnyű látványa…
Remélem, hogy erőm nem hagy el, és még nyolcvan évesen is képes leszek
lábamat pedikűrözni, mert addig jó, amig a lábunkra is tudunk adni.
Az meg még külön áldás, ha valaki mindezt otthon, saját maga elvégzi, pénzt és időt megspórolva…
Nézz a lábadra!
Te, hogy állsz ezzel a kérdéssel?