Nyáron mániákusan nézem a nők illetve a férfiak lábát és mindig
ugyanazt tapasztalom. Az emberek zöme még nem érzi fontosnak, hogy
ügyeljen a sarkára, pedig az mindent elárul…
Bevallom, most sokkal toleránsabb vagyok a SARKAKAT illetően, mint
régebben. Megvan ugyan a véleményem arról, aki nem ápolja a lábát, de
legalább már nem undorodom a látványtól.. Gyerekként annyira taszított
egy ápolatlan láb vagy egy retkes sarok, hogyha az éppen egy
ismerősömet éríntett, akkor egy világ dőlt össze bennem.
Szerintem egy ápolt személy az tetőtöl-talpig kell, hogy adjon magára. Ha, valaki nem ad a sarkára, akkor az nem igényes.
Beszédesen lefordítva: ne csak arra adj, ami látszik.
Nekem fontos, hogy a szép, ápolt lábfej ne csak a nők privilégiuma
legyen, hanem azt a férfak is érezzék magukénak. Mindig irigykedve
nézem az úszók lábát. Nekik akarva, akaratlanul ápolt a lábuk. A sok
víz jót tesz a bőrnek, finoman tartja.
Valójában Ők lennének a követendő példa, de beérem ennél szerényebb ápoltsággal is.
Az viszont kritikán aluli, amivel nyáron az utcán lehet találkozni. Van
olyan látvány, amit leírni sem merek, mert a gyomrom felfordul. Ezek a
borzalmas lábak mind az utcán sétálnak, és csöppet sem zavartatják
magukat! Az ne nézzen rá, akinek nem tetszik-mondanák!
Az ápoltság igényét illetve annak szintjét alapvetően mindenki
otthonról hozza. Látom lányaimon, hogy Ők még adnak magukra, sőt nagyon
is!! Felfedezik testüket, formázzák körmüket, próbálgatják a lakkokat
és reszelik a börkeményedéseiket.
A tökéletességre törekszenek. És ez
így is van rendjén.
Aztán, ahogy múlik az idő, jönnek a divatos, de rossz cipők, a
lábfájások, a bütykök és a keményedések. A párválasztás után hirtelen
mindenki kezd leadni igényességéből.. Úgy érzem ez a tömeg jön velem
szembe a villamson, a buszon és a mertón. Mindenhol…
A tömeg sajnos nem ad magára!!!!
Jönnek a repedt sarkak, az ápolatlan körmök, a sebhelyes lábak, és az ilyen-olyan gombás körmök szőrnyű látványa…
Remélem, hogy erőm nem hagy el, és még nyolcvan évesen is képes leszek
lábamat pedikűrözni, mert addig jó, amig a lábunkra is tudunk adni.
Az meg még külön áldás, ha valaki mindezt otthon, saját maga elvégzi, pénzt és időt megspórolva…
Az ápoltság igényét illetve annak szintjét alapvetően mindenki
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: