Már gyerekkoromba rávetődtem minden szép napszemüvegre. Első
emlékeim egyike egy fantasztikus keret nélküli pille könnyű szemüveghez
kötődik, ami egy-két éve jött megint divatba…
Lehettem úgy 10 éves, amikor egy kedves hölgy ismerősösünkkel közösen
kirándultunk és annyira megtetszett a szemüvege, hogy azt annak rendje
és módja szerint elkunyeráltam tőle. Büszkén viseltem addig, amíg a
kocsiból kihajolva, a szél le nem repítette az orromról. Hosszú ideig
lapítottam, míg végül a búcsúzáskor bevallottam, hogy elhagytam. A
kellemetlen élményen túl, a mai napig emlékszem arra, hogy mennyire
kedvemre való volt az a darab! Évek során már saját tulajdonból is
hagytam el egy párat és persze meg is sirattam őket.
Számomra örök tanulság, hogy nekem drága szemüveget nem szabad vennem…
Szerintem a napszemüveg olyan, mint egy ékszer: öltöztet. Aki szereti a
bizsukat, az ritkán tud ellenállni ennek a divatos kelléknek. Én is
ebbe a kategoriába tartozom. Mivel a szemem nem bírja az erős fényt –
szinte szenvedek a napsütésben- ha netán otthon felejtem
nélkülözhetetlen darabomat, rögtön muszáj újat vennem…..
Napjainkban
azonban sokan vannak akik a funkció helyett inkább önkifejezési eszköznek
használják a márkás, vagyonokat érő darabokat, ami persze már státusz
szimbólum kategóriát képvisel.
A drágaság helyett számomra fontosabb a változatosság. Volt idő,
amikor közel húsz darabom volt, de rájöttem, hogy bizonyos minőség alá
nem szabad menni, mert ami olcsó, az tönkre teszi a szemet.
Mostani készletemben, a stílusban különböző darabokat alkalomhoz illően szeretem variálni.
Minden évben a legfrissebb trendeknek megfelelően “aktualizálom” őket.
A legjobb darabjaimtól nem válok meg, mert azt tapasztalatom, hogy
mindig minden újra divatba jön.
Idén elővettem a kb. húsz évvel ezelőtt
vett Paloma Picasso szemüvegemet.
Most megint menő lett.
A fekete fehér keretem úgyszintén dögös darab. Úgy látom ez is
időtlenné vált, mivel ezt is jó pár éve vettem. Különlegesnek számított
akkor is, és úgy érzem, azóta sem gyengült a hatása. Ha csupa
fekete-fehérbe öltözök, igencsak meghökkennek az emberek a látványtól.
A
retronál az eredeti, régi darabokban látom az értéket. Kis foncsoros
üvegű fekete keretem kemény darab.
Az arany szegélyes sem mindennapi.
Mindkettő az Ecseriről került a gyűjteményembe.
A retrosok sajátos hangulatuk miatt nem mindenhez hordhatók, de az
újonnan vett Audrey Hepburn stílusú darabom majdnem minden alkalomra
jó, mert semleges és főképpen kényelmes.
A totál átlátszó merész, kék üveges Chanel koppintás ugyan dögös, de
szerintem nem annyira praktikus, mint amilyennek kinéz. Ennél a
darabnál bedőltem, mert az olcsósága csábított el.
Arról nem is beszélve, hogy a sportossága és a színe miatt elég kötött!
A legdrágább darabom egy eredeti Ray Ban-t idéző, aranyozott rátétekkel
kombinált fekete keret. Ez a dögösen domináns darab szinte ékszerként
viselkedik, ezért vigyáznom kell, mit veszek fel hozzá.
Erre a szemüvegre valóban azt lehet mondani, hogy öltözetet….
A
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: