Kamaszkori uniformok

2006 május 29. | Szerző: |


 Általában, leggyakrabban az öltözködés területén hibáznak a szülők, amikor hatalmuk alá vonják gyereküket azzal, hogy meghatározzák számukra mikor, mit vehetnek fel.

  Mindenki hallott már olyan megjegyzéseket otthon, mint pl. “hogy nézel ki, “ezt most nem veheted fel”, “most tél van, vegyél sapkát” stb.
Ez egy ideig nem gond, de miután egyéníségünk, személyíségünk kamaszkorba kerül előtérbe, az öltözködés és hajviselet az első, amit mi magunk akarunk irányítani, amit sajátunkénak akarunk érzni..
Van ahol felerősödnek a kisérletezések- az image keresések, de van ahol a “nem akarok kilógni a sorból” időszak köszönt be.

 Erről Carl Lagerfeld jó pár évvel ezelőtti szavai jutnak eszembe, aki úgy jellemezte a tini lányokat, hogy “minden fiatal lány Kokai-t hord..”


Akkor az volt az uniform, a trendi. Most kötelező a kilógó has, a nagrágszáron taposás, a Vans és a látható, sokszor igencsak extra bugyivég..

Persze az erős kamaszkori lázadás mindenkinél más időben és mértékben jelentkezik. Két lányom a legjobb példa erre. Lidi már iskolába járt, amikor még mindig hagyta, hogy ruháit én válogassam össze.Ma, 18 évesen a helyzet persze megváltozott, igényes, csakis a maga által vásárol és válogatott darabokat veszi fel.
Egyéniség lett.

Orsi viszont, aki annak idején már óvodába menet maga állította össze ruhatárát – hibátlanul, amit sok öntudatos nő megirigyelhetett volna – MOST, 15 évesen inkább a “beolvadást” választotta. De ezek a
változások teljesen természetesek.
 

A megjelenés fontosságát mindenki másképp ítéli meg.
Van akinek ösztönösen mindig fontos, van akinek soha nem lesz az. Mint szülő, feltétlenül fontosnak tartom gyermekünk koronként változó megjelenésének elfogadását.Sokszor elhunyt Édesanyám jut eszembe, aki gyerekkoromba egyenesen rám zárta az ajtót, amikor egy neki nem tetsző ruhában kívántam távozni otthonról.
Az Ő világában mindig abnormálisan fontos volt a megjelenés. Saját ízlését akarta mindenkire ráerőszakolni, amit én nagyon rosszúl viseltem.

 Én örökké lázadtam.

Számonra ebből a fontos tanulság az, hogy mindig légy tekintettel gyermeked karakterére, bízz benne és igyekezz minden erőddel elfogadni ízlését. Sokszor nem könnyű. Akaratom ellenére néha én is csődöt mondok. Nem olyan régen fordult elő, hogy minden erőmmel igyekeztem Orsimat lebeszélnie egy drága póló megvételéről, mert az ára köszönő viszonyban sem volt a kvalitásával./ Én itt tudatos vásárló voltam…/ Vita kerekedett köztünk. Kis idő elteltével spórolt pénzén megvette. Annyira örült új szerzeményének, hogy beláttam, neki is vannak álom darabjai.

Mindig beigazolódik, hogy tekintélyelvből nem engedni nagyobb veszteség egy szülőnek, mint egyenlő félként békésen megegyezni.
A  rosszul kommunikált elvárásoknak mindig lázadás a vége.
Ez emberi természetünkből adódik.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. mártika says:

    Kedves Keti!
    Én úgy érzem,hogy abban a közegben, ahonnan stílustanácsokat osztogatsz, illene tudni, hogy Lagerfeld keresztneve Karl és nem Carl, és a Kokai helyesen Kookai-nak írandó. Azért további sok sikert!
    Mártika

  2. ketibredso says:

    Kedves Mártika, sajnálom az elírást, de sajnos nem is veszem észre a hibáim,,, a nevek leírásában- én csak személyes érzéseim kívánom megosztani veletek és messze nem szándékom tanácsokat osztogatni 🙁
    De azért, köszi a sok sikert!
    Keti

  3. Anikó says:

    Mártika ! Lehet, hogy nem is a lényegre figyelsz ? Ha helyesírási szótárt szerkesztene esetleg, de így? Amúgy aki olvassa, nagyon jól tudja. Olvass 1-2 újságot! Szaftosabbakat találsz bennük :))))


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!