Op art ruhám esete

 

2006-05-03 13:28
#2

Korábbi idők ruha érdekességei sokkal nagyobb hatással vannak rám,

mint napjaink drága extrém kreációi. Imádom a formák játékát,

különösen, ha azok geometrikusak.

Nem meglepő, hogy az első sokkolóan meghatározó divat élményem az op-art- al kapcsolatban volt. Hihetetlen, hogy Vasarely Zebra képét már 1923-ban megfestette de az optikai illúziója, mint ihlető forrás csak a hatvanas években került a divattervezők

asztalára.
Azokban az időkben, aki igazán trendi akart lenni,  tetőtől talpig

fekete-fehér öltözött.

Már gyerekként csodáltam  Anyám op-art ihletésű

ruháját, kesztyűjét,

kitűzőét. Istenien nézett ki bennük. A 80-as év közepén, szekrényébe

turkálva kezembe került az a bizonyos ruha a hatvanas évekből és

elkezdtem hordani. Legnagyobb meglepetésre az emberek megcsodálták! Engem meg büszkeség töltött el, hogy van egy eredeti “op-art” ruhám.

Talán innen ered a régi ruhák iránti érdeklődésem? !

Ki tudja?



Egy

biztos, imádom a fekete – fehér kombinációkat…


Van belőle csíkos, kockás

és pöttyös

változatom. Ha sportosra is veszem megjelenésem, fekete fehérben mindig

elegánsnak érzem magam. Túlzásnak tűnhet a kollekció szó, de van annyi

alap darabom- nadrág, felső, harisnya, mellény, ruha stb.- amit nagyon jól tudok kombinálni. Kedvencem az Audrey Hepburn stílus,

amit a Római vakáció c. filmből merítettem.

Ehhez nem kell más, mint

egy kis fekete-fehér kockás kapri nadrág, fehér karcsúsított blúz,

széles fekete lakk öv, kis lapos cipő valamint az elengedhetetlen kendő a fejen és mondjuk kis kesztyű.
Kiegészítők terén vadászom az Art Deco ihletésű darabokat,

mivel rajongója vagyok az irányzatnak. Nemrég vettem a soproni

bolhapiacon egy jó kis korabeli Doxa órát, aminek az ocsmány bőr szíjat saját gyártású,

fekete fehér textilre cseréltem.
Egy már használaton kívüli Tissot óra csat segített a elegáns megoldáshoz. Puha kalapjaim

barátnőm készíteti. Mindig, amikor meglátok nála egy jó fekete-fehér

kombinációt, nem bírok ellenállni. Egyszer aztán kaptam tőle ajándékba

egy szép sálat is, azt kiegészítettem anyám hatvanas évekbeli kesztyűvel és összeállt az együttes.



A kiegészítőim látványa sokak számára meghökkentő, de valójában nincs

bennük semmi különleges. Az erőt csupán az átgondolt, gondosan

válogatott tárgy együttes harmonikus egysége sugározza.

Ezeket a

darabokat ösztönösen válogattam évek során, hol egy sapka, hol egy

cipő, hol egy táska került megvételre.

Lelki szemeimmel  mindig

látom, hogy mi- mivel passzol, hogy alkotnak tárgyaim egységet személyiségemmel.

 

Tovább a blogra »