Op art ruhám esete

2006 május 3. | Szerző: |

 

2006-05-03 13:28
#2

Korábbi idők ruha érdekességei sokkal nagyobb hatással vannak rám,
mint napjaink drága extrém kreációi. Imádom a formák játékát,
különösen, ha azok geometrikusak.

Nem meglepő, hogy az első sokkolóan meghatározó divat élményem az op-art- al kapcsolatban volt. Hihetetlen, hogy Vasarely Zebra képét már 1923-ban megfestette de az optikai illúziója, mint ihlető forrás csak a hatvanas években került a divattervezők
asztalára.
Azokban az időkben, aki igazán trendi akart lenni,  tetőtől talpig
fekete-fehér öltözött.
Már gyerekként csodáltam  Anyám op-art ihletésű
ruháját, kesztyűjét,
kitűzőét. Istenien nézett ki bennük. A 80-as év közepén, szekrényébe
turkálva kezembe került az a bizonyos ruha a hatvanas évekből és
elkezdtem hordani. Legnagyobb meglepetésre az emberek megcsodálták! Engem meg büszkeség töltött el, hogy van egy eredeti “op-art” ruhám.
Talán innen ered a régi ruhák iránti érdeklődésem? !
Ki tudja?


Egy
biztos, imádom a fekete – fehér kombinációkat…

Van belőle csíkos, kockás
és pöttyös
változatom. Ha sportosra is veszem megjelenésem, fekete fehérben mindig
elegánsnak érzem magam. Túlzásnak tűnhet a kollekció szó, de van annyi
alap darabom- nadrág, felső, harisnya, mellény, ruha stb.- amit nagyon jól tudok kombinálni. Kedvencem az Audrey Hepburn stílus,
amit a Római vakáció c. filmből merítettem.
Ehhez nem kell más, mint
egy kis fekete-fehér kockás kapri nadrág, fehér karcsúsított blúz,
széles fekete lakk öv, kis lapos cipő valamint az elengedhetetlen kendő a fejen és mondjuk kis kesztyű.
Kiegészítők terén vadászom az Art Deco ihletésű darabokat,
mivel rajongója vagyok az irányzatnak. Nemrég vettem a soproni
bolhapiacon egy jó kis korabeli Doxa órát, aminek az ocsmány bőr szíjat saját gyártású,
fekete fehér textilre cseréltem.
Egy már használaton kívüli Tissot óra csat segített a elegáns megoldáshoz. Puha kalapjaim
barátnőm készíteti. Mindig, amikor meglátok nála egy jó fekete-fehér
kombinációt, nem bírok ellenállni. Egyszer aztán kaptam tőle ajándékba
egy szép sálat is, azt kiegészítettem anyám hatvanas évekbeli kesztyűvel és összeállt az együttes.


A kiegészítőim látványa sokak számára meghökkentő, de valójában nincs
bennük semmi különleges. Az erőt csupán az átgondolt, gondosan
válogatott tárgy együttes harmonikus egysége sugározza.

Ezeket a
darabokat ösztönösen válogattam évek során, hol egy sapka, hol egy
cipő, hol egy táska került megvételre.

Lelki szemeimmel  mindig
látom, hogy mi- mivel passzol, hogy alkotnak tárgyaim egységet személyiségemmel.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!